De mindegy is, hisz nem ez akar az írásom tárgya lenni, csak ez is nagyon kikívánkozott. Igazából én soha nem szerettem Jackson-t. Nem, ez nem is jó szó. Inkább azt mondanám, hogy világ életemben utáltam őt, de mélységesen. A zenéjét nagyon szeretem, megannyi olyan slágerrel ajándékozta meg a világot aminélkül a zenei élet minimum kevesebb lenne, olyan táncos volt amilyen csak nagyon kevés születik erre a világa és ezeket nem elismerni bizony óriási nagy baromság lenne. Azonban Michael Jackson esetében ezen erények után van egy akkora nagy de, ami szerintem legalábbis egyenértékű a zenei nagyságával. És ezek az őt övező botrányok. A videó után folytatom.
A fenti videóval az emberi hülyeségre próbálok rámutatni. Egyszerűen soha nem voltam képes megérteni a rajongói lelkületet. Hogy lehet odalenni annyira egy vadidegenért (mert bizony drágáim ott a videóban, ti nem ismertétek Jackson-t, ahogy én sem, csak én igyekszem a vele kapcsolatos észérvek alapján ítélni) hogy az ember képes ennyire elvakultan hinni benne? Az észérvek mind azt igazolják, hogy Michael Jackson egy kimagaslóan tehetséges fekete fiúból egy olyan ajja emberré vált amilyenből kevés van ezen a világon. Jótékonykodott? Ugyan már! Hát melyik híresség nem teszi, az ő seggük mégsincs ennyire kinyalva (amúgy meg ki ne találja nekem senki, hogy azt a 400 milliós tartozást a jótékonykodásból és nem a magára költött milliókból szedte össze). Szóval a jótékonyság az egyetlen pozitív érv amit bárki fel bír sorakoztatni mellette, na de mi van az ellenérvekkel. Na abból akad bőven. Plasztikai műtét manapság olyan a sztárvilágban, mint az alapozó az arcbőrre, ez nem gáz, de az, hogy fekete létére kifehéríttesse magát, már igen. Ilyet gerinccel rendelkező ember nem tesz, hisz a saját gyökereit tagadja meg vele. Azután beszélhet ő Afrika megsegítéséről, meg ilyenek, ha egyszer hipokrita módon ő maga az, aki amint lehetővé vált, fehéremberré változtatta magát. Az, hogy az arcát addig operáltatta, amíg ilyenné vált, szintén nem egy ép elmével rendelkező ember képét vetíti elénk. Az elmúlt tizenegynéhány évben sokkal inkáb lehetett a Szaturnusz egyik holdjáról származónak nézni, mint embernek. És akkor ott van a vele szembeni messze legnagyobb, de soha nem bizonyított vád: a gyermekmolesztálás. Persze a fenti videóban látott buta kis csitrik ilyesmire nem emlékezhetnek, de nem az a bizonyos felmentéssel záruló per volt az ő életében az első ilyen vád. Sőt nem is a második, vagy a harmadik. Van az a bizonyos mondás, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ez persze nem mindig igaz, de Jacko esetében legalábbis gyanús, hogy többször is megvádolták gyermekmolesztálással. Valami alapja kell hogy legyen a dolognak. Az első még 1994-ben történt, márpedig akkoriban még nem volt ilyen mértékben divat a vádaskodás (és a pedofíliával való vádaskodás azóta sem jellemző) és abban az esetben az is több, mint gyanús, hogy peren kívüli megegyezés történt. Ártatlan gazdag pubiként drága ügyvédekkel a háta mögött miért egyezkedik valaki, ha ártatlan?
Megannyi botrány kísérte élete során amik egyáltalán nem kötelező velejárói a sztárságnak (a gyerekének kilógatása az ablakon, egy-két érdekes nyilatkozat a Neverland-be hívott gyerekekkel kapcsolatban és még sorolhatnám)
Persze az elvakult rajongói akkor sem látták volna a hibáit, ha egy fegyverrel a kezében fejbe lőtt volna valakit egy koncert közepén. Ők akkor is olyan hülyeségeket mondanának, miszerint: "Nem érdemeltük meg Michael Jacksont" Nem értem az ilyeneket, én is rajongója vagyok annyi embernek, csapatnak, de azért látom a hibáikat és soha nem állítottam őket piedesztárra.
Igazából azt nem értem, hogy mikor annyi jó ember hal meg naponta, mikor Afrikában, Ázsiában emberek milliói éheznek, halnak meg olyan betegségekben amiket a modern világban egy egyszerű háziorvos is meg tudna gyógyítani, akkor néhány buta picsa, meg szerencsétlen lúzer miért egy elkényeztetett sztárt sirat a Kempinski szálloda előtt.
Kövezzenek meg érte, de cseppet sem tudom sajnálni a halálát. Mint ember, szerintem egy undorító féreg volt, és így már akkor sem éreznék érte semmi fájdalmat, ha egyébként zenészként nem egy 14 éve tartó nagy semmi lett volna mögötte. De az volt.
Azt hiszem a cikkemnek ez lesz a végszava. Nem terveztem meggyalázni az emlékét (nem mintha lenne rajta mit), de nagyon csípi a szemem, hogy szenté akarják avatni, mikor teljesen nyilvánvalóan nem volt az. Bár zenészként megérdemelné, hogy felmagasztalják, emberként egyáltalán nem és az én szememben ez a fontosabb.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése