2009. július 6., hétfő

Pókember 3.

Néha nem értem magamat. Kapok egy pofont, aztán egy másodikat, mégis vigyorgó képpel vagyok képes belenézni a harmadikba. De azt hiszem ebből már tanultam, soha többé Pókember, amíg akár Sam Raimi, akár Tobey Maguire neve megjelenik a stáblistán.

spiderman3poster

Persze tudom én, hogy az én elvárásaim nagyok és túlságosan ragaszkodom mindenben az eredetihez, de azért képesek filmkészítők olyat alkotni, amellyel feledtetni tudják velem, hogy mennyi mindent átdolgoztak. Pl a Buorne trilógia, de Fantasztikus négyes is tetszett meg a Tomb Raider, hogy a Harry Potter feldolgozásokól már ne is beszéljünk, azok egytől egyig szenzációsak, egyedül csak az utóbbival akadtak bajaim, mert azért abban már kicsit túlságosan elővették az ollót forgatókönyv írás közben. Szóval nem vagyok túlságosan vaskalapos, de azért néhány dologhoz ragaszkodnék. Egy-két sarokkő megtartásához és ez már az első Pókember óta böki a csőröm, de nagyon. És itt most nem olyasmiről beszélek, mint amin rengeteg rajongó kiakadt, hogy a képregények szerint Pókember nem saját képessége volt a hálószövés, hanem csak a maga által kifejlesztett kütyü tette képessé rá. Egy ilyen átírás alaposan kiveri a biztosítékot a hardcore rajongóknál, akik Dr Octopusnak öltözve mennek képregénytalálkozóra, de egy átlag rajongónál (moá) ez csak egy erős, "ejnye-bejnye, ezt meg minek kellet?" A problémám gyökerét a Pókember képregények szellemiségének figyelmen kívül hagyása adja. Ha Sam Raimi valóban Pókember rajongó lenne, ahogy állítja, akkor valamivel többet vitt volna vászonra az eredetiből, mint a karakterek neve. És nem Tobey Maguire-t választotta volna ki a címszerepre. Nekem mondjuk Kirsten Dunst személyével is bajom van, de az ő esetében ezen még túl tudnék lépni. A harmadik részre majd egy kicsit lejjebb térek rá, előbb az alapokon dühöngöm ki magam. Átírások. Most beleköthetnék abba, hogy gyakorlatilag még csak momentumok sem akarnak emlékeztetni arra, hogy mi hogy volt a képregényekben, de ezen túllépek. Duzzogok, csapkodom az asztalt, de túllépek rajta. Azon viszont már nem tudok, hogy a képregénybeli magánéleti problémákkal küszködő, nem túl sok szerencsés csillagzat alatt született, de élelmes és kellő humorral megáldott, Peter Parker-ből egy picsogó balféket csináltak, aki gyakorlatilag a piros-kék ruha nélkül két lépést sem tud tenni anélkül, hogy a saját cipőfűzőjében megbotlana (a piros-kék ruha kábé hárommal megtoldja a lépések számát). Persze itt is halljuk róla, hogy fizikazseni, meg ilyenek, de gyakorlatilag ebből nem sok jön le. Humor? Sam Raimi biztos úgy gondolja, hogy a csata közbeni szarkasztikus beszólásokat, amiket Pókember a képregényben még akkor sem hagyott ki, ha több volt a törött csontja mint az ép, pótolni lehet azzal a szerencsétlenkedéssel amit Maguire művel. NEM! Ez a Pókember nem az a karakter, akit mind szerettünk és tiszteltünk mióta először kezünkbe vettük Stan Lee keze munkáját. Még egyszer mondom nem a háttértörténetben végzett módosításokkal van bajom, hanem azzal, hogy a karakter ennyire más lett. Csak a nevében Pókember és a film ezzel már el is vágta magát. Talán ha nem a létező legalkalmatlanabb embert, Tobey Maguire-t választották volna a szerepre, még lenne némi remény, vele azonban az is elvész. Egyrészt ő nem egy kimagasló színész, márpedig itt szükség lenne a jó alakításra, hisz Peter Parker nem egy egydimenziós karakter. Legalábbis eredetileg, neki azonban a rendezővel karöltve elég jól sikerült azzá tennie. Na oké, de akkor miért rá esett a választás? Merthogy nem a külseje miatt az fix. Peter Parker egy nagyjából átlagos pali, vagy annál valamivel talán jobb képű, aki megférfiasodik az évek során, na de Maguire! Egyszerűen már a fizikai adottságai sincsenek meg a szerep eljátszásához. Márpedig színészi kvalitások hiánya + külső adottságok meg nem léte = rossz választás a szerepre. Na de akkor hátha a többiek. Aha, na azzal is gondok vannak. Mary Jane Watson sem épp az a talpraesett, vagány, pimasz csaj akit annyira kedvelni lehet, sokkal inkább az a vidéki parasztlány típus, aki azért megy Hollywood-ba, hogy ha nagyon muszáj leszopjon valakit egy szerepért, de aztán csak odáig jut, hogy maga a szopás lesz a szerep amit kap. Kirsten Dunst mondjuk ennek a karakternek az eljátszására alkalmas is, de az eredeti MJ Watson tüzének nyoma sincs benne. Most nem vesézek ki mindenkit egyesével, legyen elég, hogy alig akad olyan karakter aki legalább csak nyomokban felidézi az emberben a képregényben látottakat. Pozitív példaként egyedül a Hírharsona főszerkesztőjét JJJ-t és May nénit tudnám felhozni, egyedül ők azok akik olyanok amilyennek az ember a képregény alapján elképzelte. A tovább után folytatom



Beleölték itt a sok pénzt a CGI-be erre alig-alig kapunk házak közt hálóhintázó Pókembert, pedig a hálóhintázás közben az élet dolgairól morfondírozás olyan védjegye Pókembernek, mint Max-nek a Space Needle, Grissom-nak az óriáskerék, vagy Horatio-nak a hátulról megcsillanó napfény előtti napszemüveg feltétel. Ez a film lazán elbírná a belső monológokat, hisz az eredetiben is úgy volt és igaz, hogy ez még nem lenne indok, mert működhetne nélküle is, de az a helyzet, hogy Maguire képtelen az arcával kifejezni még a legegyszerűbb érzelmeket is, így nem ajánlatos, hanem kifejezetten szükséges lenne.

Aztán ott van, hogy adtak a Pókembernek egy új képességet (hálóvetés) amivel mondjuk egy a képregényben jónéhány galibát szülő forrást szüntettek meg (hiba volt) ellenben olyan lazán elvették tőle azokat a képességeket amik megvoltak neki, hogy azt öröm lenne nézni, ha az embert nem a sírás kerülgetné tőle. Hol van a pók gyorsaság (verekedés közben gyakran még egy egyszerű  ember is lazán megüti, holott a képregényben még a szinte mindenható Galaktus egyik hírnökét is legyakta egyetlen bekapott pofon nélkül, mikor bedühödött) meg a pókösztön (a Zöld manó úgy fújta pofán a kábítógázzal, hogy még csak nem is gyanakodott). Gyakorlatilag nyomokban megvannak, de ha a forgatókönyv épp úgy kívánja meg, hogy ne legyenek, akkor nincsenek. A képregényben rendszeres visszatérő elem, hogy a pókösztöne segítségével a Pókember kikerüli a rá kilőtt golyókat, a filmben erről semmi nincs (talán az elsőben volt ilyen jelenet). Tudom, hogy a Mátrix féle bullet time már lerágott csont, de ez pont az a film, ahová kiválóan illeszkedne (ez persze csak egy személyes megjegyzés volt, nem olyasmi amit kötelező szerűen elvárnék).

Az sem tetszik, hogy Peter-t már az elején összeboronálják későbbi feleségével MJ Watson-nal, miközben még igen fontos nők lennének az életében. Gwen Staci, Felicia Hardy(Fekete macska) hogy csak a két legjelentősebbet említsem. Persze ezzel azt a fajta romantikus incselkedést is elvágták ami éveken keresztül ment Peter és MJ között. Jónéhány poénnak volt az a forrása, de mindegy, hisz ez már kukacoskodás.

Rettentő következetlenségek vannak végig a filmek során, mind az erőben, gyorsaságban és mindenben amit csak el lehet képzelni. És akkor most térjünk rá az írásunk rövidebb részére, ami kizárólag a harmadik epizóddal foglalkozik.

Spoilerek lesznek (bocs) nem durvák, azok pedig akik olvasták a képregényeket, nem is találják majd annak. Leírni durva spoilereket nem fogok, de annyira kiszámítható az egész film, hogy a legdurvábbakkal sem lehetne elrontani az élményt. Ami mondjuk nincs is.

Az alapsztori annyi, hogy Pókpajtásnak kicsit fejébe száll a dicsőség, közben a wannabe szinésznő csaja, Mary-Jane kicsit megbukik egy Broadway musical-ben, annyira, hogy off-Broadway helyett őt magát offolják ki még a színház közeléből is. Megjelenik a jóravaló rosszfiú, akinek a motivációja kimerül kábé a lány életének megmentésében (csak azt nem értem, hogy ehhez miért kellett nukleáris kutatóintézet körül szaladgálni a zsaruk elől)Ö belőle aztán Homokember lesz, aki rossz. Ott van még az apját megbosszulni készülő Harry Osborn (James Franco, a film pozitív színészi alakításai közül az egyik. Igaz, az eredeti karakterhez neki sincs túl sok köze, de legalább jól játszik. Lányegesen alkalmasabb lett volna Peter Parker szerepére, de gondolom itt a castingnál az alkalmasság inkább hátrány volt...), a mitugrász fotóriporter Eddie Brock (hogy ne lógjon ki a sorból ő sincs köszönőviszonyban a képregénybeli karakterrel) és a fekete massza, amire majd még külön kitérünk. A film cselekménye kábé annyiban írható le, hogy a karakterek rendszerint megvizsgálják a választható opciókat és aztán a legnagyobb hülyeség mellet teszik le a voksukat, ez pedig egy olyan karakter halálához vezet, akinek nem kevés fontos szerepe lenne még a Pókember életében.

És akkor a kivesézés. Hogy valami pozitívat írjak, az eleje még egész jó volt. Sok akció, sok maszk Peter Parker arcán (olyankor nem látni Maguire-t) kevés duma, szóval szuper volt minden. Az első nagyjából hármonegyed-egy órát még élveztem. Persze sok hiba megvolt ami már az előző két részben is (Harry lecsap Pókemberre hálóhinta közben anélkül, hogy az észrevenné? Ugyan már!) de azokkal együtt is a látvány kárpótolt. De aztán jöttek a gondok.

Vagyis, gondok? Az nem kifejezés. Tobey Maguire amúgy sem egy ütős figura, de mikor magára ölti a fekete pókruhát a mindennapi cuccai alá, akkor valami egészen rettenetes lesz. Egyrészt épp csak egy szempillaspirál, meg egy szemceruza hiányzik neki, hogy beállhasson a No Thanx-be énekesnek, annyira EMO sztereotípiává válik, másrészt a mozgása is valami kész röhej, ehhez képest a csajok döglenek utána. Na ne már. Az a jelenet is a jazz klubban... Hát az a film mélypontja. Egyszerűen rettenetes. Nem, ez nem is jó szó. Annyira szánalmas, hogy ilyet még nem láttam több százmilliós költségvetésű filmben.

Ha már szóba jött a fekete pókruha... na az is egy szánalom. Az egyik, ezt meg minek kellett húzás a filmben. Emberünk alszik az éjszaka közepén, rámászik valami fekete trutymó, ami aztán ruhává változik, és neki nem az az első dolga, hogy tűzre vesse, hanem vidáman flangál benne. De hogy miért? Csak mert magabiztosnak érzi magát tőle? A ruha nélkül is akkora arca volt, hogy nem értem hogyan fért be New York-ba, miért volna szüksége plussz önbizalomra? Pláne, hogy ez is egy hülyeség a képregényhez képest. (Háttértörténet: a feket pókruha egy másik galaxisból származik, ahol Pókember egy csomó szuperhőssel karöltve a szupergonoszok ellen küzdött meg a világ sorsáért. A ruhát egy fura gép készítette a számára, így nem volt hülyeség azt feltételeznie, hogy ez csak egy spéci cucc, nem több. A ruha további különlegessége volt, hogy képes volt bármilyen ruhává átalakulni így Peter-nek nem kellett átöltöznie mikor akcióba akart indulni. Levenni sem úgy kellett mint egy másik ruhát, egyszerűen a gondolatai parancsára lefolyt róla és szépen felakasztotta magát a szék karfájára. Ellenben semmilyen tudatmódosító hatása nem volt...) Aztán az sem volt világos, hogy mi a picsáért ment Pókember egy harangtoronyba levenni a ruhát. Minek? Miért nem otthon próbálkozott vele? Ez megint tipikusan egy a képregényben szépen megmagyarázott szituáció, amit itt meg sem próbáltak átvenni. (Ott először a Fantasztikus négyes Reed-je szedi le róla a cuccot egy szonárpuskával, Peter onnan tudja, hogy a lényt a hangok segítségével lehet ártalmatlanítani és mikor az ismét rámászik, azért megy egy harangtoronyba) Ami legalább stimmel, hogy Bronck abban a templomban válik Venom-má. Ha már Venom: a neve egyszer sem hangzik el a filmben, ahhoz képest, hogy a végén látszólag ki is nyírják. Ez persze még nem tuti... A lényeg, hogy a képregényben Bronck a Pókembert gyűlöli (itt még arra sem kapunk magyarázatot, hogy honnan tudja, hogy Parker és a Pkember egy személy...) és erre a maga módján van némi racionális oka. Legalábbis racionálisabb, mint itt. Hisz itt mi van? A kis szarrárgó (a képregényben Bronck egy igazi tökös kemény oknyomozó riporter, nem egy taknyos törtető köcsög...) csalással hírnevet szerez magának Peter kárára, aztán könyörög neki, hogy ne buktassa le. Az persze lebuktatja, erre ez el kezd haragudni rá. Ebben hol van a ráció?

Harry Osborn, mint a Zöld manó utódja? Azért újakat kitalálni nem kéne. Rémlik valami olyan, hogy Harry képzelte magát Zöld manónak egy ideig, de itt nem volt őrült és ő azért alapjában véve egy elég töketlen figura, nem lenne neki bátorsága ilyen lépésekhez. Persze a filmben nem az, szóval ezen túl is léphetünk. Viszont az milyen már, hogy az üldözés közben nekicsapódik mindennek, egyszerű emberként lazán meg kellene halnia, nem teszi, aztán tőle fél méterre felrobban egy bomba, amit néhány sebbel túlél, de úgy, hogy az arcán keletkezett hegek úgy néznek ki, mintha évek elteltek volna a robbanás óta. Azt persze már nem is mondom, hogy úgy tér vissza a filmbe, mintha mi se történt volna, közben meg úgy láttuk az előző jelenetben mintha meghalt volna...

Mary Jane? Ha van valaki aki legalább olyan siralmas mint Peter, hát ő az. Bekattant Harry Osborn rátámad, azt parancsolja, hogy dobja Peter-t, különben... és aztán nem tudjuk meg, hogy mi az a különben, mert MJ tényleg dobja Peter-t. Nem ám, hogy figyelmeztetné nagy szerelmét, hogy gáz van, ki akarnak veled @szni. Nem. Ő teljesíti az utasítást, mint jó kiskatona. Amúgy meg dúl a nagy szerelem, de az első balhé után rohan Harry karjaiba Peter elől.

Gwen Staci? Ha eddig nem, akkor most meg már minek? Ugyebár ő volt Peter Parker első igazi szerelme, akit el is jegyzett, de aztán a Zöld manó megölte a lányt. Itt ugyebár ilyesmiről szó sincs, a lány nem hal meg, Peter meg fülig szerelmes MJ-be, akkor minek hozták be? Hogy megjelenjen egy újabb ismerős karakter neve? Teljesen felesleges. A csók a parkban Pókember és Gwen között a film egyik legnagyobb baromsága. Peter tudja, hogy ott van a csaja erre lesmárol egy másik lányt, aztán meg néz, hogy "Mér vagy te kiakadva? Én férfi, te nő. Te enyém." Oké, hogy érzékeltetni akarják, hogy Peter mennyire nem érti a nőket (ahogy egyetlen férfi sem) de MJ problémájának felfogása valószínűleg még a Fringe Walter-ének sem okozna gondot. Ennyire azért nem vagyunk hülyék, mi férfiak.

A Homokember. Ő egész jól el lett találva. A háttértörténete mondjuk rohadtul nem stimmel (köze nem volt Ben bácsi halálához) de emellett még elmehetünk szó nélkül, viszont ott van egy másik kérdés, ami itt rettenetesen logikátlanul alakul. Venom-mal karöltve végigtombolja a várost, minden erejével megpróbálja kinyírni a Pókember-t, aztán egyszer csak azt mondja, bocsi én ezt mégsem akarom. Sajnálom. Erre Peter: "Oké semmi baj, menj csak Isten hírével"

Mindenképp kell még egy pár sort szentelnem Maguire-nek aki valami rettenetesen játszik. Nem olyan átlagos módon, mint amilyennel Eliza Dushku-t szokták vádolni, nem arról van szó, hogy képtelen visszaadni a karakter belső harcait, hanem arról, hogy még azt sem képes eljátszani, hogy bánkódik, miután MJ dobta. Vigyorgó pofával meséli az esetet Harry-nek. Arról beszél, hogy "Jajj, de fáj, hú de szar nekem", közben meg úgy vigyorog, mint akit épp most durrantanak le az asztal alatt. És Raimi számára nem elég, hogy az átvezető jelenetekben mutogassa nekünk az arcát, gyakran még az akciók során sincs fent az a rohadt maszk. Pedig legalább az illúzió meglenne egy igazi Pókemberről, de neeem, még azt sem kapjuk meg. És nem elég, hogy milyen sűrűn leveszi a maszkot, de milyen hülye szituációkban. Egy csomószor lazán megláthatnák az arcát illetéktelenek, erre ő úgy kapdossa le a maszkját, mint Button a futamgyőzelmek után...

Szóval ez egy rettenetesen silány valami lett, aminek köze sincs az eredeti Pókemberhez. Semelyikhez sem.

Ami talán még nagyobb baj, hogy ha az eredeti képregénytől elvonatkoztatunk, akkor sem kapunk jobb képet (a párom nagyjából egy óra után felállt és azt mondta, köszöni neki ennyi elég is volt) Az alap koncepció is rossz volt, hisz a Venom szál úgy ahogy van egy odahányt valami a kidolgozottság látszata nélkül, a Homokember meg egy verőember, nem az a fajta szupergonosz akire egy két órás filmet lehetne alapozni. Harry Osborn meg... na őt hagyjuk. Szóval a Pókember hármat kizárólag mazochistáknak ajánlom, igazi Pókember rajongóknak pedig kifejezetten ellenjavallt.
Share/Bookmark

3 megjegyzés:

Spawn írta...

Megmondom őszintén csodálkozom, Giggsy. Én úgy emlékszem azt mondtad még jó-jó múltkor :), hogy bojkottálod az egész Pókember-t, és egy részét sem fogod megnézni. De akkor ahogy látom, rászántad magad.

Az első két Pókember filmmel, én úgy voltam, hogy csak-csak elnéztem, még valahogy tetszett is (sorry :( ), de ebben a harmadikban tényleg sok mindent eltoltak. (De azokat nagyon szépen felsoroltad :) )

Ja, és van egy rossz hírem a végére: Állítólag jön a negyedik rész. Raimi-val, és Maguire-rel.

Giggsy írta...

Nekem is rémlik, hogy mondtam valami ilyesmit, de hát a kíváncsiság nagy úr. Ennek ellenére még így is elég sokáig tartott, hogy megnézzem. És akármennyire szart vártam, ennek még azt is sikerült alulmúlnia.

Azt egyébként tudtam, hogy jön negyedik rész, de nagyon remélem, hogy végre akkora bukás lesz amekkorát megérdemel. Ráadásul a Gyík feltűnése a harmadik részben előrevetíti, hogy ő lehet a főgonosz a következőben, ami megincsak egy pocsék döntés lenne. Nem értem, hogy miért nem jelenik meg a Vészmanó. Szerintem ő volt a Pókember egyik legdurvább ellenfele. Meg a Rózsa. Eredeti és erős karakterek főgonosznak. Persze a Rózsával elő kellene venni a Vezért is és azt meg lehet, hogy nem akarják, mert ő már volt a Fenegyerek filmben is...

zoli írta...

kiráj

Megjegyzés küldése