Giggsy szerint a világ

A múlt héten a laktanya mozijában betévedtünk a Másnaposok című filmre és ez eszembe juttatta, hogy egy olyan fontos alapmű kritikája maradt ki eddig a blogról, ami a Tesó Kódex kedvelőinek kötelező jellegű. Hogy mást ne mondjak, a Tesó Kódex törvényei lépten-nyomon visszaköszönnek a film során. Akkor kezdjük...



A Másnaposok sztorija nagyon életszerű, autentikusságáról pár nagyon kedves kollégám is tudna mesélni a múltkori szakaszösszehozó buliról... mindegy, az más sztori. Szóval a sztori lényege, hogy négyen elmennek legénybúcsút tartani Vegas-ba, aztán másnap már csak hárman ébrednek fel a lakosztályban, jelen van köztük egy baba, egy tigris, viszont egy fő mínuszban vannak, ráadásul épp az hiányzik, aki nélkül a következő nap rendezendő esküvő okafogyottá válik. Mivel az előző éjszakából semmire nem emlékeznek a koraesti koccintást követően, kénytelenek nyomozásba kezdeni, hogy hova lett a vőlegény, az egyikük foga, kié a baba, a tigris, miért van szétverve a lakosztály, mit keres az egyikük ágybetétje a hotel egyik díszének tetején, és mikor cserélték le az autójukat egy URH-s kocsira... tehát csupa ilyen átlag bulizás utáni kérdések. A nyomozás persze tartogat érdekességeket, amiket nem fogok előre lelőni, látni kell. Ami viszont fontos, hogy a helyzet abszurditása ellenére maguk a karakterek valóban életszagúak lettek. Tetszik, hogy igyekeztek a karaktereket olyanokra megírni, amilyenek mi magunk vagyunk, vagy legalalábbis ismerünk ilyeneket. Kikerültek olyan kliséket, amiket szinte bármely hasonló filmben megpróbáltak volna elsütni a készítők. Nem próbáltak plusz poénokat csempészni a filmbe azzal, hogy hülyét csinálnak a szereplőkből és ez nagyon szinpatikus.

Ha már a karakterek, időzzünk el egy kicsit náluk: Ott van például a vőlegény aki látszólag egy tök átlagos srác Doug (a Nemzet aranyában Nicolas Cage segítőjét alakító Justin Bartha), akit valahogy az a szerencse ért, hogy megtalálta azt a lányt, akit kábé minden férfi keres: csinos, okos, kedves, és gazdag. Aztán ott vannak az ő legjobb barátai az általános iskolai tanár Phil (Bradley Cooper, ő sok filmből és sorozatból ismerős lehet: Alias, Kés/Alatt, Ünneprontók ünnepe) ő a társaság Barney-ja, nagydumás, pillanatnak élő, bevállalós, de amitől mégis valóságos a karaktere, hogy mikor igazán éles lesz a helyzet, már ő is komolyan veszi a dolgot. A másik legjobb barát a fogorvos Stu (Ed Helms, bevallom őszintén sehonnan nem rémlik) aki kicsit lúzer szegény. Együtt él a baránőjével, aki első adandó alkalommal megcsalta őt egy hajópincérrel (bocs mixerrel) elhidegült, irányításmániás és úgy összességében még gonosz is. Ennek ellenére Phil mégis a kezének megkérését tervezi a vegas-i buli után (amiről persze nem merte bevallani, hogy Vegas-ba mennek, a barátnője úgy tudta, hogy borkóstoló túra lesz a legénybúcsú). Phil amúgy két lábbal a földön típus és ettől akár unalmas figurának is mondhatnánk, de a film végére azért kiderül, hogy az első benyomások nem mindig bizonyulnak helyesnek. És akkor ott van még a vőlegény harmadik barátja, aki tulajdonképp az ara bátyja és enyhén szellemi fogyatékos szegény. Alan (Zach Galafianakis, aki a Tru Calling és az Emberre támad az eb című sorozatokból lehet ismerős) kétségbeesetten szeretne magának barátokat szerezni és ezért amint Doug megismerkedik a húgával rá is akaszkodik, majd ugyanezt teszi a többiekkel is. Jóindulatú amúgy, de az a típus, akinek a jószándéka több kárt okoz, mint hasznot. Egyébként rengeteg őrültsége van, Phil mellett rajta lehet a legtöbbet röhögni. A filmben igazán csak a négy srácot ismerjük meg, de a nagyobb nevek közül feltűnik még például Heather Graham (Pokolból, de sok filmben játszott még, csak most egy sem jut eszembe), vagy Jeffrey Tambor (Hellboy 1-2, Az ítélet: család), sztárvendégként pedig ott van Mike Tyson, aki nagyszerűen alakítja... Mike Tyson-t.

Ami kritikám lenne az nem is a filmet illeti, hanem a magyar szinkront. Sajnos nem igazán sikerült jól, nem mindenhol adja igazán vissza a sztori hangulatát. Az angol eredeti ismerése nélkül persze abszolút tűrhető.

A Másnaposok az a fajta vígjáték, amiből manapság igazán kevés van: képes sírvaröhögős poénokat szállítani anélkül, hogy alpári lenne és lemenne a fingós-böfögős humor szintjére. Én mindenkinek ajánlom, kivéve a házasodás előtt álló hölgyeket, nekik nagyon nem való belegondolni, hogy a vőlegényük legénybúcsúja idáig is fajulhat...

Másnaposok