Mass Effect 1
A 2100-as évek közepén az emberiség a Marson olyasmit fedezett fel, aminek segítségével pár év alatt pár évszázados fejlődésen ment keresztül. Ennek köszönhetően néhány apróbb konfliktus után az emberiség, ha nem is megbecsült, de legalább tagja a galaxis több fejlett faját tömörítő szövetségnek. A beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen és ezt elősegítendő a galaxist vezető Tanács úgy dönt, hogy egy embert is beválaszt a világűr sheriff-jeiként működő Fantomok közé. A választás a háborús hős Shepard (keresztnevet azért nem írok, mert azt mi választhatjuk ki a játék elején, ahogy a karakter nemét is) parancsnokra esik, aki még meg sem szokta az új címét, máris egy áruló Fantomot üldöz, miközben a szemellenzős Tanács és a galaxis parlamentjében működő emberi nagykövet is inkább ellene dolgozik, mint a segítségére van, egyedüli támogatásként az ismert galaxis legmodernebb hajóját a Normandia-t kapja tőlük. Az idegen fajok segítségére nem nagyon számíthat, hisz azok óvakodnak az emberektől, az emberek pedig részint hősként tekintenek rá, de akad olyan is, aki az árulót látja benne. Szóval nem könnyű a főhősünk/főhősnőnk élete. Küldetéséhez speciális kis csapatot szed össze, ami néhány emberből és idegen fajok egészen különleges varietéjéből áll össze. Az emberi karakterek nagyrészt elég egysíkúak, de az idegenek...
Persze a galaxis megmentéséhez vezető rögös úton nem feltétlenül kell hatalmas léptekkel haladnunk, megállhatunk szemlélődni, körülnézni segíthetünk ember- vagy mifene társainknak megoldani az apróbb problémáikat, amelyekhez nem feltétlenül szükséges egy hadosztály lemészárlása, vannak annál sokkal változatosabbak is. A karakterünk jó RPG-hez méltón folyamatosan fejlődik, jobbnál jobb fegyverekhez jut (és juttatja csapattagjait), egyre ügyesebb lesz és persze egyre egyértelműbbé válik, hogy olyan figura-e akire mindenki hasonlítani akar, vagy az a fajta aki elvégzi a dolgát, de a társai akár egy kanál vízbe is belefojtanák. Akármelyik utat választjuk is a játék során, elérhetjük amit akarunk, bár látványosan különböző módszerekkel. Hogy mást ne mondjak, van olyan küldetés, ahol akár két társunkat is elveszíthetjük, ráadásul az egyikkel épp magunknak kell végeznünk, ha a karakterünkkel nem értünk el egy bizonyos fejlettségi szintet, szóval megéri ügyesnek és következetesnek lenni. Ha például random módon vagyunk hol jó fejek, hol bunkók, akkor a példakép és a renegát pontjaink is egyenlően nőnek, ami viszont azzal jár, hogy egyik utat sem tudjuk száz százalékosan végig járni, tehát sok helyen meg sem jelennek olyan választási lehetőségek amelyekkel (akár finom, akár durva módszerekkel) egy helyzet megoldható lenne.
A Mass Effect olyan játékélményt hozott, amilyet az ember korábban nem igazán tapasztalhatott. Minden RPG-ben van beszélgetés, mellék küldetések és többféle végkifejlet de ennyire komplex megvalósítással ritkán találkozni. Természetesen nem igazi RPG az, ahol nincsenek különböző kasztok, ezt itt sem hagyták ki. Van harcos kaszt, van ügyességre építő (itt beszivárgó néven találjuk), de még a varázslóknak is találtak megfelelőket, csak itt biotikusoknak hívják őket és különböző implantátumok segítségével képesek kvázi varázsolni (azért kőgólemek megidézésére, vagy gyógyító mágiára senki ne számítson) Az izgalmas és összetett történethez társult még a csodálatos grafika és az igazán élvezhető játékmenet, amin azért még akadtak foltozgatni valók. Igazából egyetlen nagyobb probléma volt csak, a Meko nevű járgány, amellyel a bolygók felszínén lehetett portyázni. Ez eleinte még érdekes volt, később azonban már a dögunalom kategóriába került át mert a bolygók felszíne kábé háromféle volt, az apró mellékküldetések teljesítéséhez pedig igen nagy területet kellett bejárni, de még a fő- illetve nagyobb mellékküldetések megtalálásához is unalmas 2-3 perces bóklászással lehetett csak eljutni, ráadásul a jármű fizikájának sem volt túl sok köze a realitáshoz. Persze akadtak azzal is izgalmasabb küldetések, de az esetek többségével csak annyi volt vele a teendő, hogy ledobták a csapatot benne a bolygófelszínre légvonalban olyan 2 kilométerre a céltól és el kellett vele kocsikázni odáig. Szóval unalmas és felesleges volt na. A teljes játékmenetből legalább egy órát az A pontból B pontba Meko-zgatás tett ki, ami azért kicsit durva. Ezzel azonban szerencsére ki is merítettük az egyetlen igazi hiányosságot, minden más téren tökéles volt a játékmenet. A harci rendszer egyszerűen kezelhető, mégis zseniális, a társaink intelligenciája fejlett, nem rohannak az ellenség karjaiba lemészároltatni magukat, kellőképp fedeznek minket, szóval nagyszerű. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája sem nevezhető butának, főleg nehezebb szinteken.
Ezzel együtt is a Mass Effect legnagyobb erénye egyértelműen a zseniális történetvezetés és a rengeteg döntési lehetőség, ami egyedülálló módon nem kizárólag csak a trilógiának tervezett játéksorozat első részére volt kihatással... És itt most nem csak olyan apróságokra gondolok, mint az hogy ha a csapatunk valamely tagjával romantikus viszonyba keveredtünk, az hat a következő részre (merthogy az nem is olyan nagyon) hanem a már említett társunk-társaink halála is ilyesmi, hisz aki az első epizódban meghal, értelemszerűen nem jelenhet meg a másodikban. Márpedig ha életben marad, megjelenik... Elképesztő, hogy még a legapróbb küldetések teljesítésének is van utózöngéje a következő epizódban, még ha csak egy egyszerű köszönő e-mail formájában is, a játék végén hozott igazán nagy horderejű döntések pedig egészen komoly kihatással vannak a folytatásra.
Mass Effect 2
Na és akkor a folytatás a BioWare zseniális munkájának második része ami mint már említettem bár már január végén megjelent, mégis az év játéka díj legnagyobb várományosa. A sztori fonalát az első rész után nem sokkal vesszük fel: Sheppard parancsnok a megmaradt ellenség felszámolásának céljából portyázik egy területen, mikor megjelenik egy bazi nagy űrhajó és úgy tépi darabokra a Normandiát, hogy öröm nézni... illetve mégsem, hisz a legénység igen nagy része ott halálozik, utolsóként épp a jó öreg Sheppard parancsnok... Bizony a Mass Effect 2 elején főhősünk életét veszti, amit aztán épp egy ádáz ellensége ad neki vissza. Veszélyben az emberiség, kolóniák tűnnek el, és erre mindenki nagy ívből szarik, márpedig ezt ez a bizonyos titkos szervezet nem engedheti, úgyhogy életre keltik az emberiség legnagyobb hősét. A procedúra jó két évet vesz igénybe, ami idő alatt azért szép nagyot fordul a világ. (Hogy mekkorát, az azért a mi korábbi döntéseinken is múlik) Sheppard visszatérését nem mindenki hiszi el és aki elhiszi az sem feltétlenül örül neki annyira, így szinte megint zéróról lehet kezdeni a harcot. Az újjá épített Normandia parancsnokaként új csapatot kell összeszedni, amely segítségével egy még a korábbinál is nagyobb galaxis méretű összeesküvés nyomait kell végigkövetnünk. Illetve ez még mindig ugyanaz, csak most nagyobb képet látunk belőle. Újdonság, hogy most már aztán senki nincs biztonságban a csapatunkból, gyakorlatilag bárki életét vesztheti az ügyességünktől függően, de akár mindenki életben is maradhat. Az új belépő karakterek sokat dobnak a játékon, hisz az előző epizódból a készítők nagyon okosan csak az érdekesebbeket őrizték meg csapattagnak (leszámítva Liara-t, aki ugyan kikerült, de a harmadik részben egész biztosan fontos szerep jut majd neki) a többiekkel csak rövid találkáink vannak. Lényegesen érdekesebbre sikerültek az újak, egyedül talán egy karakter van aki személyiségét és háttértörténetét tekintve is halál unalomnak tekinthető. A csapatunk tagjainak mostanra már egymással szemben is vannak érzelmeik, amelyek egyik-másik esetben igen messze állnak a barátitól, és ha ezt nem kezeljük megfelelően az még a velünk való viszonyukra is kihatással lehet.
Mindenképp érdemes a játékot az első részből importált karakterrel játszani, mert ha egyből a második résszel kezdünk, akkor: a, a sztori fonala szerint az összes fontos első részes döntés hibásan lett meghozva; b, a karakterünk abszolút nulláról indul; c, bár a játék elég szép leírást ad a háttértörténetről, eleinte lövésünk nem lesz arról, hogy mi folyik körülöttünk, vagy hogy ki kicsoda.
Sok újdonságot az igazat megvallva nem hozott a Mass Effect 2 az első részhez képest. A grafikán csinosítottak, behoztak több várost, némiképp élőbbé tették a környezetet, végeztek apróbb alakításokat a harci rendszeren és a karakter, valamint a fegyver fejlődésen, amelyek mindegyike apróság ugyan, de méginkább pozitív irányba viszi el az összképet. Újdonság például, hogy megszűnt a magunkkal vihető tárgyak limitje, hisz az eddig egy fix szám volt, ami most nullára redukálódott. Nincsenek mindenféle spéci lőszerek, gránátok és fegyverek különböző színtű variánsai amik foglalják a helyet, a csapat csak fegyvereket visz magával és mindenki ugyanolyanokat, nincs tehát olyasmi, hogy a nagymenő fegyverekből ötöt-hatot is be kellet szerezni ahhoz, hogy mindenkinek olyan legyen. Ha egy fegyvert megtalálunk valahol, mindenki azt kapja. Ha a fegyvert fejlesztjük, mindenkinek fejlődik. A speciális lőszerek is eltűntek, mostantól a karakterek képességén múlik, hogy milyen tulajdonságokkal ruházzák fel a lövedékeiket. Az előző részben a fegyverek túlhevülésével oldották meg, hogy az űrcsúzlik ne végtelenül onthassák magukból az áldást az ellenre, ez most sokkal elegánsabban fest: hőelvezető reléket kell a fegyverekben cserélni bizonyos lövésszám után (értsd néhány lövés után kitáraz-betáraz-kibiztosít-újra lő), de nem kell aggódni, ezek a relék annyira kompatibilisek, hogy az egyszerű pisztolytól kezdve a fejlett mesterlövész puskákig mindenben azt használják, tehát amit az ellenségeink haláluk után elejtenek, azt mi hasznosítani tudjuk.
Az irányítás ha lehet még egyszerűbb lett, mint az első részben volt. Gyakorlatilag az egéren és az iránygombokon kívül csak a Space-t és a Shift-et kell használnunk, mégsem érezzük azt, hogy nem a mi kezünkben lenne a kontroll. A fedezékek használata egyetlen billentyűvel megvalósítható, így a harcok pörgősek mégis valamilyen szinten reálisak tudnak maradni. Nehezebb szinteken a Rambo hozzáállású játékosok számára biztos a halál.
Említettem, hogy az első résznek a rákfenéje a Meko nevű jármű volt, amit szerencsére a készítők a rajongói visszajelzések hatására kigyomláltak a játékból. Beraktak helyette mást... Hááát... nem lett jobb. Egy minijáték váltotta fel a Mekozást, amelynek során a megannyi naprendszer rengeteg bolygójának felszínét kell scannelnünk a játék négy alapvető ásványi anyaga után kutatva. Mivel ásványi anyagok nélkül nem lehet fejleszteni a hajót (végzetes következményekkel járhat a végső csatában) és a felszereléseket, így rá vagyunk kényszerítve a funkció használatára. Ez annyiból áll, hogy a bolygók teljes felszínén végighúzogatunk egy sugarat és ahol a sugár bejelez le kell küldenünk egy szondát. Egy bolygó átvizsgálása legkevesebb 2-3 percig eltart és az összes fejlesztés megszerzéséhez kell annyi nyersanyag, hogy legalább 40-50 bolygót végig kell kutatnunk, szóval nem rövid meló és ahhoz képest halál unalom. Ráadásul a mellékküldetések igen nagy részét is szkenneléssel lehet megtalálni, tehát alaposabb játékosok számra kihagyhatatlan a dolog.
A két epizódról együttesen
A Mass Effect jelenleg az egyik legjobban kidolgozott videójáték szenzációs háttérsztorival, gyönyörű grafikával és egyedülálló módon epizódokon átívelő történettel. Én nem találkoztam még soha olyan játékkal amelyikben az első epizódban tettek kihatással vannak a következő részre. Ez egy egyszerű, de zseniális ötlet, ami még közelebb hozza a játékoshoz a világot amiben játszik.
Azt persze nem lehet mondani, hogy ne lenne mit javítani, hisz például a Normandia fedélzetének igen kis része járható be és nem igazán lett megtöltve élettel. A csapattagokon kívül egy két kivételt leszámítva nem igazán beszélhetünk senkivel. Hasonló a helyzet a bejárható városokkal, amik szintén kicsit talán apróra sikerültek, ellenben legalább sok van belőlük és kellőképp változatosak.
A játék szinkronja (magyar sajnos? nem készült hozzá) valami szenzációs. Már az is nagy dolog, hogy a fő karakter is hangot kapott (ez még olyan nagy RPG-k esetében sem történt meg, mint a Dragon Age, vagy a The Elder Scrolls: Oblivion), hisz ezzel sokkal közelebb hozzák a játékoshoz, de az, hogy egyes NPC-knek olyan nagy nevek kölcsönzik a hangjukat mint Seth Green, Lance Herriksen, Adam Baldwin, Claudia Black, Keith David, Tricia Helfer, Yvonne Strahowski (róla konkrétan még egy karaktert is mintáztak), Carrie-Anne Moss, Martin Sheen... szóval az még mostanában sem kis dolog egy videójátéktól. Az szintén értékelendő, hogy megannyi színésszel dolgoztak, így a városok lakóinak hangja is elég változatos, nem ugyanazt a két-három hangot halljuk úton-útfélen.
Sajnos a magyar feliratról hasonlóan szépeket nem lehet elmondani, néhol kifejezetten rettenetes, sőt akad olyan hely is, ahol egy feladat megoldását teljesen ellehetetleníti. Következetlen és tele van félrefordításokkal, néhol ugyan szó szerint stimmel, épp csak a szövegkörnyezet miatt válik értelmetlenné, szóval látszik, hogy a feliratos változat tesztelésére nagyjából zéró percet áldoztak a magyar kiadónál. Ennek ellenére természetesen értékelni kell a lokalizált változatot, hisz anélkül bárki aki nem perfekt angolul, teljesen elveszne a sztoriban.
A Mass Effect jelenleg egyértelműen a legjobb sci-fi akció RPG (mondjuk nincs is vetélytársa ebben a kategóriában, szóval így nem nehéz nyerni) és igen nehéz elképzelni, hogy bárki megszorongathatná ilyetén minőségében. Kíváncsian várom, hogy a befejezőnek szánt harmadik részre mit hoznak majd össze, de az már most is borítékolható, hogy a BioWare nem fog kiadni a kezéből egy olyan játékot aminek színvonalát bárki meg tudja majd közelíteni. Addig is az első két epizód kötelező jellegű nem csak az RPG, vagy akció játékok rajongóinak, de a science fiction szerelmeseinek is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése